Aláírom, a tavalyi Generationst legalább végre egész jól eltalálták a készítők, és az epizódokra osztott Sonic 4 sem túl rossz, az egyetlen ok viszont, amiért foglalkoztam az első ránézésre Mario Kartot koppintó Racing Transformeddel (amely ráadásul már folytatás, de úgy, hogy az első részével nem találkoztam), az az volt, hogy a gamescomon a demót Wii U-n próbálhattam ki (hónapokkal a megjelenés előtt). Magát az alapötletet is egyszerűen hülyeségnek tartottam – éppen rátalálnak egy játékmenetre, amely vegyíti a klasszikus és modern élményeket, és emellett még működik is, erre ki kell hozni egy újabb középkategóriásnak tűnő Nintendo-utánzatot? De szerencsére végül csalódhattam egy kellemeset, a Project Gotham Racing szériát is jegyző, tavaly feloszlott Bizarre Creations néhány munkatársát is maguk közt tudó Sumo Digital fejlesztőcsapatnak ugyanis egy nagyon hangulatos versenyzős játékot sikerült letenniük az asztalra. Hol volt, hol nem volt, a Sega leghíresebb szereplői a motoros játék Golden Axe-ból, a Jet Set Radióból, a Crazy Taxiból és sok más klasszikusból úgy döntöttek, rendeznek egy hatalmas autóversenyt (talán ők kínosnak érezték a Super Smash Bros. másolását). Címszereplőnek megtették régi poszterarcukat, Sonicot, aki a legtöbb haverját hozta és a legtöbb helyszínt biztosította a versenyhez, majd sztárvendégként még meghívták a Pixar aktuális sikerfilmjében arató Rontó Ralphot (Wreck-It Ralph) is. Ha a játéknak lenne bármiféle története, az valószínűleg így hangzana. De történet nincs, helyette csak a főmenüből ugorhatunk azonnal a dolgok sűrűjébe, ami jelenthet osztott képernyős vagy online multiplayer meccseket, sima versenyeket a gépi játékosok ellen, időrekordok felállítását a már megnyitott pályákon, vagy pedig Grand Prix módot, amelynek során különböző versenytípusok teljesítésével új karaktereket és pályákat nyithatunk meg. A játék jelentős részében semmi olyasmivel nem találkozhatunk, amit nem láttunk már valamilyen más hasonló motoros játékban.
Vannak a különböző versenyzőink, mindegyikük kissé eltérő kezelésű járművekkel, valamint egyedi, bár szerencsére jól kiegyensúlyozott tulajdonságokkal. A versenyek során hol csak egyszerűen dobogósként kell végeznünk, hol folyamatosan driftelnünk vagy turbóznunk kell, hogy megakadályozzuk egy óra lenullázódását, hol pedig megadott ideig vezetnünk kell a mezőnyt, hogy elkerüljük a kiesést. A futamok során vehetünk fel fegyvereket, csapdákat, amelyekkel egy kis pofátlan előnyhöz (osztott képernyő esetén tört kontrollerekhez) juthatunk, a megfelelő hatalmas neonnyilakra hajtva felturbózhatjuk a verdákat, ugratás alatt pedig egy kis spontán kaszkadőrködéssel ezt a turbó funkciót automatikusan beindíthatjuk a földet érés után (a Cars 2 játékban találkoztam hasonlóval, csak itt nincs hátrakerekezés, és nem a nitrótartalék gyűlik). Természetesen van itt pár említésre méltó játékelem is, ebből kettőt rögtön elárul a cím. Először is: "All Star". A pályákon elszórva néha hatalmas csillagokat találhatunk, illetve ilyeneket kaphatunk ellenfeleink szabotálásáért cserébe is, és ha ezekből kellő mennyiség gyűlik össze (vagy eltrafálunk egy speciális jelzésű konténert), megkapjuk az All Star üzemmódot, amelynek során egy rövid ideig sebezhetetlenek vagyunk, folyamatosan turbózva repesztünk, járművünk pedig repülő üzemmódba vált. Utóbbi a másik, legjelentősebb újdonság a "Transformed" kulcsszóból. Bár autóink nem tudnak Megatronná és Optimussá változni (pedig milyen király lenne, remélem, valaki egyszer készít egy ilyen versenyzős játékot), ha a pálya megfelelő pontján áthajtunk egy kapun, járművünk automatikusan típust vált, és repülővé, motorcsónakká alakul, vagy simán vissza autóvá. A trükk ott van, hogy az alakváltás során a kezelés kicsit megvariálódik (és szívhattam is időnként ismét csapnivaló virtuális pilótatudásom miatt), vannak olyan karakterek, amelyek sokkal gyorsabbak, vagy könnyebben irányíthatóak bizonyos formákban. A pályákon pedig általában van arra lehetőség, hogy ne csak a többiekkel egy időben indítsuk be az átalakulást, például ha motorcsónakkal felhajtunk egy rámpán, áteshetünk egy kapun, amely rögtön repülővé változtat, és vígan elsüvítünk a társaink felett, miközben azok továbbra is elszántan csónakáznak alattunk. Végül pedig: fejlődési rendszer és modolás. A sikeres versenyekért minden versenyzővel tapasztalati pontokat nyerhetünk, melyekkel szinteket léphetünk, és különböző modokat nyithatunk meg, amelyek minimális mértékben képesek változtatni a tulajdonságokon, például kiegyensúlyozottabbá teszik azokat, vagy növelik a sebességet a kezelhetőség rovására, ami elsőre talán furán hangozhat, de bizonyos pályákon és versenytípusoknál nem árt kicsit gondolkodni, és élni a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel. De sajnos van pár útakadály és probléma, mielőtt átszelhetnénk a célszalagot az összegző pontszámok előtt: az egyik ilyen a rövid átvezetők megvalósítása.
Néha, főleg amikor párbajozunk egy másik versenyzővel, és őt motoros játékok egy rövid in-game videó bemutatja nekünk, a gépi pilóta átveszi az irányítást, és sikeresen úgy elrontja addigi taktikánkat és előnyünket, hogy legszívesebben egy szörfdeszka aljára rögzítenénk a vezérlőchipet. Ha az ellenfél bemutatására például közvetlenül egy ugrató, vagy az All-Star módot beindító pakk felvétele előtt kerül sor, hát pech, mikrobi olyan szép ívben fogja elkerülni azt, amilyenben te a kontrollert kívánod egyesíteni a HDTV képernyőjével és alkatrészeivel. A másik a sikertelen verseny. Jó pont jár azért, hogy az újrapróbálás előtt állíthatunk a nehézségi szinten, rossz pont, hogy mielőtt erre sor kerülne, végig kell néznünk egy rövid videót, amelyben versenyzőnk a járművét rugdossa, és át kell nyomnunk néhány igen lassú összegző képernyőt is. Az autóversenyek csaló ellenfeles problémája legalább nem fordult elő olyan vészesen idegesítő formában, ha valaki ráérez a dolgokra, az szépen tudja dominálni a versenypályát, még ha a mögé kerülő ellenfelek a semmiből pofátlanul erős és idegesítő fegyverekhez és turbókhoz jutnak is néha. A versenyek pedig ugyan pörgősek, gyorsak, poénosak, de mindez nem változtat a tényen, hogy amikor az első Grand Prix fejezet feléhez érsz, az újdonságok gyakorlatilag ki is fújnak, a további játékra egyedül az új pályák, új versenyzők, különböző trükkökért gyűjtögethető (bár értelmetlen) achievement matricák és persze, ha van rá mód, az osztott képernyős játék motivál. Mindettől függetlenül a Sonic & All-Stars Racing Transformed egész jó játék – látványos, néha könnyeket csal a nosztalgiázó gamer szemébe –, csak egy picit pörgethették volna jobban is a motort a készítők, és máris nyugodtabb lélekkel fejeztem volna be a tesztelést. Ettől függetlenül, ha valaki vevő az ilyen jellegű játékokra, szereti a Sega klasszikus karaktereit, az nyugodtan befizethet pár körre, nem hinném, hogy meg fogja bánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése